Statisztikai adatok alapján a gyerekek 85% -a néhány év után abbahagyja a zenetanulást. MIÉRT??? Hiszen a zene az egyik legnagyszerűbb dolog az életben, képes fantasztikus élményt és örömöt okozni! Az ok sajnos a zeneoktatás hibája.
Egyrészt túlnyomó részben egy merev tanmenet alapján tartják az órákat, a tanulókat sokszor egyáltalán nem érdeklő darabokat tanulnak. Másrészt, ami talán még nagyobb baj, hogy a tanulókat kizárólag csak arra oktatják – ( idomítják ), hogyan kell előadni egy darabot – a gyerekek kreativitását és zenei alkotókészségét nem fejlesztik, improvizációt, zenei játékokat nem tanítanak.
A KOMPLEX ZENEOKTATÁSI MÓDSZER célja: újra megteremteni a hármas egységet:
– előadás
– zeneszerzés
– improvizáció
Mit mondtak erről a legnagyobb magyar zeneoktatók?
Kodály Zoltán: “Improvizálna minden épkézláb gyerek, ha hagynák.”
Cziffra György: “Az improvizációnak abszolút jelentőséget tulajdonítok a hangszeres manualitás fejlődésében is. Ha egy teljesen kezdő fiatalt – kellő bátorítással, melléülve, eleinte csak pár hangot megadva – rászoktatunk ezeknek saját tetszése szerinti folytatására, nem csak fantáziájának fejlődését segítjük elő, de kezének mozgását, ügyességét is. Egyáltalán nem tartom fontosnak, hogy tudjon kottát olvasni ! Én személy szerint minden növendéknek hangsúlyozom játékos szórakozásként ezt a tevékenységet. Valójában kötelező napi gyakorlatként is állandósítanám, sőt, akár tantárgyként is kötelezővé tenném.”
A mai klasszikus zeneoktatás kizárólag az előadással foglalkozik. Pedig a barokk, vagy a későbbi korszakokban – akárcsak a XX sz.-i zenében – sokkal kiemeltebb helyen szerepelt a zeneszerzés és improvizáció is. Sőt, a világ zenekultúrája az improvizatív muzsikában gyökerezik!
– élő népzene: európai, afrikai, hindu, indián, stb…
– klasszikus zene: barokk, XX. sz. kortárs, jazz
Az improvizáció tanításával kapcsolatban két tévhit él:
– improvizáció = kaotikus összevisszaság, csak rontja a játéktechnikát
– az improvizáció nem tanítható – akinek van érzéke, csinálja, akinek nincs, úgyse fogja tudni
A valóság:
Minden gyerekben ösztönösen megvan a variációs, improvizációs készség, ami ugyanúgy fejleszthető, mint a spontán mozgásösztön, vagy nyelvérzék. Ha kizárólag az interpretációval (előadóművészettel) foglalkozunk, a gyerek improvizációs készsége elsatnyul!
Az igazi improvizáció mindig belső rendezőelveken alapuló, tudatos rögtönzés!
Az improvizációnak rengeteg haszna van:
– kifejezetten segíti a zene oktatását
– a gyerek megismerheti a művek szerkezetét, belső világát, és egyszerűbb, de számára izgalmas módon alkalmazhatja a zenei alkotóelemeket
– a gyerekek egyéb képességei is fejlődnek általa: memória, fantázia, önkontroll, szuggesztivitás, logika, döntési készség – ezek a zenében és az élet egyéb területein is hasznosak
– a gyerekek élvezik is a zenetanulást 🙂